A nagy disztró teszt - követelmények

Az előbbiekben már említettem, hogy szubjektív lesz a mércéje a disztrók használhatóságának. Ez persze nem azt jelenti, hogy egy-egy rendszer bemutatása abban ki fog merülni, hogy tetszett vagy nem tetszett. Szeretnék legalább minimális követelményeket meghatározni egy-egy rendszerre vonatkozóan. Ezek idő közben elképzelhető, hogy változni fognak, ha belefutok egy-egy váratlan hibába, így folyamatosan frissítem majd a listámat. A listán megadom egy-egy követelménynek az általam adott angol nevét is, és előfordulhat, hogy a későbbiekben ez alapján hivatkozom majd rá. Ha az angol név vastag betűs, akkor szükséges kritériumról van szó, ami ha nem teljesül, akkor először megpróbálok megoldást találni, ha viszont ez nem teljesül, akkor sokszor nem tesztelem tovább a disztrót. A normál betűs kódnév azt jelenti, hogy fapados a disztró az adott feature nélkül, de azért el lehet boldogulni vele. A dőlt betűs kódnév esetében pedig csak extráról van szó, ami jó ha van, de nem szükséges a mindennapi használathoz.

A nagy disztró teszt - hardver környezet

Meguntam a Windows-t, több okból is. Az egyik, hogy nálam 100GB már nem elég egy Windows 7-nek, konkrétan 97GB-nál tart. Ebből körülbelül 20GB ami saját adat és program, a többi szemét, amivel telehordta a gépet a 6 év alatt, mióta fent van. Úgy gondoltam, hogy lassan ideje váltani. Első jelölt nálam a Windows 8.1 volt, mert a tabletemen az van fent, és nagyjából ugyanazt tudja, mint a Windows 7, csak hatékonyabban, és nem mellesleg 10GB-on elfér. Időközben kijött a Windows 10 is, aminél a review-ok olvasgatása elég mellbevágó élmény volt. Mint kiderült a Windows egy ideje már kémkedik a felhasználói után, és ezt a feature-t a Windows 8.1-be és a Windows 7-be is utólag beépítette a frissítésekkel. Vannak módszerek, amikkel lehet korlátozni a dolgot, pl vezérlőpult error reporting és security beállításoknál, illetve service-ek leállításánál, update package-ek törlésénél, és így tovább, de azt mondják virtuális gépen még így is tisztán látszik a Windows adatforgalma, amit a háttérben bonyolít. Ezt alátámasztják a saját megfigyeléseim is, kaptam kék halált Windows 8.1-nél kikapcsolt error reporting-al, amiben azt írták, hogy adatokat gyűjtenek a rendszerről, amit továbbítanak a Microsoft-nak. Nem volt apelláta, választási lehetőség, sőt még a power gomb nyomva tartása sem működött. Ez szerintem elfogadhatatlan, ezért gondoltam arra, hogy megnézek néhány Linux disztrót, hogy vajon reális alternatívái e a Windows rendszereknek. Aki nem ismerné a szót, a distribution rövidítéséről van szó, szóval ezek Linux változatok. Úgy kell elképzelni, mintha mondjuk a Windows 7-ből és a Vista-ból csináltak volna 10 félét. Mind egy kicsit eltérő, eltérő asztallal, valamennyire eltérő kernellel, és így tovább, de alapjaikban azért elég hasonlóak egymáshoz. A Linux is valami ilyesmi, csak több ezer disztró létezik egymáshoz képest kisebb nagyobb eltérésekkel.

A legolcsóbb szerver - az adathordozó

A legolcsóbb szerver összerakásánál szó volt már a dobozról, ami nagy valószínűséggel egy PogoPlug v4, vagy valami hasonló olcsóbb eszköz lesz. Ez támogat SATA2-t, USB3-at, SD kártyát, szóval minden adott ahhoz, hogy valami jó sok tárolóhellyel rendelkező eszközt hozzácsatoljunk. Nézzük hát sorra, hogy mik jöhetnek szóba.

A legolcsóbb szerver - a doboz

Szeretnék egy szervert itthonra központi tárolónak, amin a saját itthoni projektek futnak, és amivel a gépek között meg tudnék osztani fájlokat anélkül, hogy pendrive-al kellene ide-oda futkároznom, vagy hálózaton keresztül kellene mappákat megosztanom. A lehető legolcsóbb még működő megoldásra gondoltam, ami átlépi az USB2 sebességét, szóval tudnia kell vagy SATA2-t vagy USB3-t és persze gigabites adatátvitelt. Sebességben ami megfelel nekem az a 100MB/s feletti olvasás, és a 60MB/s körüli írás. A határa a gigabites kapcsolatnak 120MB/s, szóval ezek beleférnek. A wifi nem volt szempont, mert úgyis a modem mellé kötöm be a szünetmentesre. A RAID sem volt szempont, mert ami lényeges, arról úgyis külön csinálok backup-ot.